2006. december - Témadiktáló kormány, témavesztő ellenzék

Az év utolsó hónapjára leginkább a kormány és ellenzék magatartásának, stratégiájának változatlansága volt jellemző. Az egyik politikai oldalon folytatódott a gyakran kapkodó és hirtelen változásokat mutató offenzív reformkormányzás, míg a másikon továbbra is az alternatív elgondolások hiánya, valamint a bojkott-politika fogsága határozta meg a politikai cselekvést.

Decemberben már lényegében nyoma sem maradt az őszi hónapokat meghatározó eseményeknek, a napirenden megjelenő témák túlnyomó többsége a kormányzati munkához kapcsolódott. A politikai diskurzust a reformtémák és más szakpolitikai kérdések határozták meg, amelyekre a legnagyobb ellenzéki párt továbbra sem találta meg válaszait, így a hónap egésze folyamán a reagáló szerepébe kényszerült. December hónap ezen jellemzői a napirendi mutatókban is tetten érhetők.

Míg az elmúlt időszakban a kormánypárti és ellenzék témák aránya párhuzamosan változott, addig a kabinet offenzív reformpolitikája decemberre már egy élesen ellentétes elmozdulást eredményezett (1. ábra). Az előző hónapban még jelentéktelen mértékű változás az év végére már a témabirtoklás döntő mértékű átfordulását eredményezte. A Fidesz témavesztése az önkormányzati kampány óta folyamatos, csakúgy mint a párt megjelenésének visszaesése a politikai nyilvánosságban (2. ábra). December hónapban az ellenzéki párt egyetlen nagyobb önálló témája az önkormányzati képviselők különféle testületeinek megalakulását hozó kongresszus volt. A szervezeti átalakításon túl azonban a Fidesz, illetve annak vezetője jelét sem adta semmiféle stratégia-váltásra irányuló törekvésnek, holott ennek szükségessége mind a párton, mind a jobboldal szimpatizánsai körében többségi véleményként jelenik meg. Változatlan maradt a legnagyobb ellenzéki párt kormányfővel szembeni magatartása is, holott a bojkott-politika fenntartása és következetes képviselete (a kormány egészével vagy csak a kormányfővel szemben; kizárólag országos ügyekben, önkormányzati kérdésekben nem) egyre kevésbé tűnik sikeres taktikai lépésnek. Decemberben az uniós bővítést követő munkaerő-piaci nyitás kapcsán kezdeményezett megbeszélésről való fideszes távolmaradás világított rá ismét a bojkott-politika nehézségeire. A pártnak meg kellett fogalmaznia álláspontját a kérdésben, ugyanakkor a kormányfői meghívás korábbi elutasítása miatt rákényszerült arra, hogy ezt visszafogottan tegye. Vélhetően ezért időzítették a munkaerő-piaci szabályozással kapcsolatos nyilatkozatot az ünnepeket megelőző napra, amikor sem reagálási lehetőséggel, sem komoly médiafigyelemmel nem kellett számolniuk.

A média napirendjén megjelenni tudó politikusok személye a hónap két legfontosabb jellemzőjét tükrözi vissza: egyfelől a kormány intenzív munkáját és az ellenzék visszaszorulását (a Fidesz mondanivalóját lényegében kizárólag Szijjártó Péter szóvivő közvetítette a választók felé), másfelől a szakpolitikai témák kizárólagos dominanciáját. A vezető szakpolitikai ügyek körét az egészségügy (négyszintű intézményrendszer bevezetése, gyógyszer-gazdaságossági törvény), a hónap végén elfogadásra kerülő 2007. évi költségvetés, valamint a vasúti közlekedés átalakítása tette ki. Ennek megfelelően a napirenden megjelenő politikusok között is ezen témák felelősei szerepeltek az élen (Mikola István, Molnár Lajos, Veres János) (3. ábra). A policy típusú ügyeken túl az MSZP-SZDSZ sorozatos konfliktusai lépték át a média ingerküszöbét: Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettesi kinevezése, a Vatikáni Szerződés és a szabad demokraták kiszavazása a nyugdíjtörvény alkalmával ugyan feszültséget jelentettek a két kormányzópárt között, de a koalíció szakadásának veszélye a politikai blokkok rendkívül erős szembenállása miatt nem állt fenn.

A kormány december hónapban továbbra is az elindított reformok megkérdőjelezésvel szembesült a szakmai és a politikai szereplők, valamint a társadalom részéről egyaránt. A gyakran hirtelen változó elképzelések egyben állampolgári tehernövekedést is eredményeztek, ráadásul elkezdődött a reformintézkedések ütemezésének csúszása (vizitdíj halasztott bevezetése). Ez utóbbi lehet a legveszélyesebb a kormány számára: a lépések negatív hatásai akkor tudnak ugyanis „kifutni”, ha azok a kormányzat eredeti szándékainak megfelelően 2008-ra megvalósulnak, időt hagyva arra, hogy az eredmények elkezdjenek „magukért beszélni”, ellensúlyt képezve ezzel a ciklus utolsó másfél évére.

Nehezen megmagyarázható lépésként értékelhető a miniszterelnöki jutalmazása, amelynek értelmezése napokon keresztül foglalkoztatta a médiát. Bár Gyurcsány Ferenc célja nyilvánvalóan annak bizonyítása lehetett, hogy léteznek kormányzati sikerek, amire a kabinet büszke lehet, mégis kérdéses, hogy ne lett volna-e az önigazolásnak ésszerűbb, a korábbi kommunikációt nem keresztbe metsző módja. A jutalmazással ugyanis Gyurcsány Ferenc éppen a kormányalakítás utáni legelső üzenetét („magunkon kezdjük”) semlegesítette.

Összességében azonban december hónapra a kormány és a kormánypártok helyzete stabilizálódott, a pártok megkezdték a felkészülést a 2007-es év első felét meghatározó tisztújításokra. Valódi megmérettetésre csupán az SZDSZ-en belül számíthatunk, a nagyobbik kormánypárt esetében kevésbé a pártelnök személyének kérdése, mintsem inkább az alapszabályban tervezett központosítás mértéke lehet kérdéses.

Az évet természetszerűleg a különféle megközelítésű évértékelések zárták. Míg Gyurcsány Ferenc igyekezett féléves perspektívában beszélni a kabinet munkájáról, és leválasztani ezzel az első Gyurcsány-kormány kifogásolható intézkedésit, addig az ellenzéki pártok érdekeiknek megfelelően az év egészét, azaz a „hazugságokkal megnyert választást” is rendre beemelték évértékeléseik témái közé. A miniszterelnök már a december folyamán törekedett egyfajta ütemterv felvázolására, ami az őszi demonstrációk után októberben meginduló offenzív reformkormányzás folytatását feltételezi a 2007-es évben is.